Üdvözöllek a blogomon!



Keresés ebben a blogban

Közreműködők

2011. február 12., szombat

AZ A JÓ KIS SZALAGOS FARSANGI FÁNK…




A fánk európai elterjedésének történetéről két híres legenda él a köztudatban.
Az egyik, a francia beignets nevű sütemény körül alakult ki, amelyet Marie Antoinette királyné (1755-1793), XVI. Lajos hitvese, egy kalandos karneváli éjszakán ismert meg. A királyné a Tuilleriákban rendezett farsangi álarcosbálról megszökött, és álöltözetében elvegyült a tömegben, amely az utcákon kavargott. A sétálás közben megéhezett a királyné, így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot. A fánk rendkívül megízlett neki, ezért az őt kísérő lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosár tartalmát. A karnevál elmúltával a fánksütőt a palotába rendeltette. A mézeskalácsos elmesélte a fánk receptjét és elkészítési módját a királyné cukrászának. A cukrász finomította, és egy kicsit módosította a receptet, és ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált a fánk.
Mivel az emberek hamar megkedvelték a finom, laktató, olcsó tésztafélét, hamar divatos süteménnyé és a farsang kísérőételévé vált.

Egy másik forrás szerint a fánk bécsi eredetű édesség.

„Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.
Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott.., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni.
Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.”
(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)

Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el széles körben, de egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában egy lakomán - hetedik fogásként - már fánkot szolgáltak fel.
Hazánkban a fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el, és vált egyre több helyen szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság. (Innen: http://www.landra.hu)

Van olyan ember vajon, aki nem szereti a farsangi fánkot? , én még nem találkoztam mindenesetre ilyennel :) Tehát a következő recept szerint készítem mindig:

1 dl tej
3 dkg friss élesztő
2 ek. cukor

3-4 tojás sárgája

2 dl langyos tej
4 ek. olvasztott margarin
500 g finom liszt (BL 80)
2-3 ek vodka vagy rum (kevesebb olajat szív magába a fánk sütés közben)

baracklekvár

Az élesztőt felfuttatom a cukrozott langyos tejben. Mindig belemosom, amíg feloldódik. Akkor jó az élesztőnk, ha nincs átütő szaga, hanem kellemesen friss az illata. Ha túl intenzív a szag, akkor már elhaltak az élesztőgombák és nem fog kellően megkelni a tésztánk.
Egy nagy tálban a tojás sárgáját összekeverem a sóval és a langyos tejjel, a margarinnal és rászitálom a lisztet, hozzákeverem az élesztős tejet. Fakanállal kidolgozom, sima- se túl kemény, se túl lágy tésztát kell kapnunk. Ha szükséges, akkor kicsit több tejet vagy több lisztet használjunk, figyelembe véve a tészta állagát. Konyharuhával letakarom és meleg helyen (pl. 50C fokra állított sütőben) kb. 1 órát kelesztem, amíg duplájára emelkedik.
Gyúrótáblán fél centire kinyújtva, de még jobb kézzel szétnyomkodva, mert akkor benne maradnak a légbuborékok, fánkszaggatóval kiszaggatom (nagyobb pogácsaszaggató) és letakarva még fél órácskát pihentetem. Majd fél liternyi olajat melegítek és kicsit lejjebb véve a tűz erejét a fánkokat óvatosan a sercegő olajba engedem úgy, hogy a teteje kerüljön alulra. Lefedem. Amikor az alsó fele aranysárgára sült, megfordítom és fedő nélkül készre sütöm. Kéztörlő papíron hagyom a felesleges olajat lecsöpögni. Porcukorral hintve baracklekvárral tálalom. Tejjel vagy anélkül jóízűen fogyasztható. Másnap is jó az állaga!
Szoktam sűrűre főzött házi szilvalekvárral tölteni, ha van itthon belőle.

Attól lesz szépen szalagos a fánkunk, hogy annyira könnyed és levegős a tésztánk, hogy kiemelkedik az olajból sütés közben, ellenben ha rosszul van kidolgozva, elsüllyed és nem alakul ki az oldalán a fehér szalag.

Másik kedvenc receptem, amit szerényen Isteni farsangi fánkként jegyeztem le sok évvel ezelőtt a szakács füzetembe:

2 dl langyos tej
2 jó nagy evőkanál cukor
3 dkg élesztő
pici liszttel meghintve a tetejét- jól felfuttatom.
+ 1/2 kg liszt
1 egész tojás
2 teáskanál só
1 főtt krumpli
5 dkg olvasztott vaj
1/2 dl rum.
Az elkészítése analóg a fentebbi recepttel.
Az első oldalt fedő alatt sütöm, megfordítom a fánkokat és fedő nélkül készre sütöm.
A krumplinak köszönhetően másnap is nagyon finom!

Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül.
Démokritosz görög filozófus (i. e. 460 kör.-370)


Érdekességek a fánkról:

"Zsiradékban sült tészta. Elnevezése, mind a korábbi (!) átvétel pánkó (1522), mind a fánk (1500) alakban az erdélyi szászból (‘zsiradékon sült’) származik. A 17. századi szakácskönyvekben a kelt, magas kerek fánk („körtvély-fánk”) és a tojásos tésztából borral gyúrt, vékonyra kisodort és elvagdalt forgácsfánk egyaránt a fánk nevet viseli. Az utóbbinak csöröge (1565) elnevezése a zsiradékban kisütött száraz tésztadarabok zörgő hangját utánzó szó, török származtatása téves. Ugyanennek későbbi herőce (1781) elnevezése alföldi és palóc tájszó. A 19. század elején szakácskönyvek a kelt fánkot farsangi fánknak, a gyúrtat forgácsfánknak nevezik. Parasztlakomához rendelve mindkét fánkfélét 1793-ban Gvadányi József, Rontó Pál keresztelőjén említi. Az Ipoly menti palócok 1857-ben az ünnepi herőcét cukrozva ették (Reguly A. 1857/1975: 112). 1868-ban Hódmezővásárhelyen a téli névnapi sütemények közt mind kelt fánk, mind forgácsfánk (csörge) szerepelt (Török K. 1868: 19)."
Forrás- Szalál László: Régi ünnepek a konyhában. Minerva Kiadó 1985.

Facebookon is követhetőek a receptjeim :)

vicuska13.blogspot.hu

1 megjegyzés:

Vicuska írta...

Jolika írta facebook oldalon megjelent fánk fotómhoz:
"Vicuska, ez elképesztően finom lett! És szalagos is, ami még eddig sohasem! Ígérem, gyakori vendége leszek a blogodnak!"
Itt is köszönöm a kedves visszajelzést :)szeretettel látlak Jolika a blogomon!