JUHTÚRÓS PULISZKA CHAMPIGNON GOMBÁS SERTÉSLAPOCKÁVAL

Azóta már rengetegszer készítettem, hús és gomba nélkül, sima juhtúrós puliszkaként és nagyon ízlett csirkemájjal is. (2016 szept.)

Hálás vagyok Mártinak , hogy leírta az általa heti rendszerességgel készített helyi specialitást- a juhtúrós puliszka elkészítését.

Pohár vagy csésze mérete: 250g = 2,5 dl

5 pohár víz

1 kávéskanál só

2 pohár kukoricadara

250 g juhtúró (vagy bryndza, brindza) nálam jelen esetben: 125 g juhtúró + 125 g kecskesajt

15 dk füstölt szalonna

tejföl a tálaláshoz

Beszereztem végre a hiányzó juhtúrót, csak nem néztem utána vásárlás előtt a szükséges mennyiségnek, ezért, mint utólag kiderült, csak 125 g-os volt a csomag. Az eredeti recept szerint pedig 250 g szükségeltetik. A puliszkát már megfőztem, ezért megoldást kellett találnom, hogy ne legyen már olyan „szegényes” az a töltelék.

Fokhagymával ízesített kaporral fűszerezett házi kecskesajtból volt egy darab a hűtőben, hát én hirtelen felindulásból azt kis apró kockára vágtam, juhtúrónak álcázva, a brindza sor közé rejtettem. 

Sós jellegüknél fogva olyan jó ízt adtak a puliszkának és állaguknál fogva a sütőbe tolva gyönyörűen összefogták, összeolvasztották a rétegeket, bár a kecskesajt megtartotta eredeti formáját. Jó döntésnek bizonyult a kecskesajt!

A szalonnát kis kockákra vágva kisütöttem.
A gáztűzhelyre helyezett nagyobb, öblös lábasban felfőztem a vizet a sóval, de nem vártam meg, hogy főjön, hanem valamivel hamarabb szórtam bele a puliszkának valót, miközben fáradhatatlanul kevergettem a masszát, nehogy összekapja a víz. 

Mártika azt írta, hogy fedő alatt, ám én biztos, ami biztos, forrástól számítva 10 percig kevergettem egy masszív fakanállal. Gyönyörű napsütötte színében gyönyörködtem közben.

 
A sütőt bekapcsoltam, 180 C fokra melegítettem. Közben egy 15x25 cm-es kerámia tepsibe terítettem a puliszka kb 1/3-át. Rákanalaztam valamennyi pörcöt a zsírjával együtt és megszórtam a juhtúró, majd a kecskesajt felével. Beterítettem egy réteg puliszkával, szalonnakockákkal, sajtokkal. A felső réteggel már rutinos mozdulatokkal ugyanígy jártam el. Hogy őszinte legyek, én már így nekiestem volna megkóstolni :D
30 perc alatt készre sütöttem. Gyönyörű lett! Tejföllel és gombás sertéshússal tálaltam.

Látszik a fotón is, hogy azon melegében, akarom mondani még forrón tálaltam, ezért kicsit szétesett, de a repetánál már szépen szeletelhető fotogén téglalapokat lehetett szelni belőle.

Fél kiló sertéslapockát felkockáztam és forró olajban fehéredésig átsütöttem, megsóztam, megborsoztam és vízzel bőven felöntve fedő alatt sütöttem. Félidőben hozzáadtam a közben megpucolt negyed kiló (300 g)szeletekre vágott barna champignon gombát. Negyed óra után hozzákevertem egy-két kanálnyi burgonyakeményítőt, 5 perc múlva levettem a tűzről és megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel. Kapott kétkanálnyi tejfölt is.

Méltó kísérője volt a juhtúrós puliszkánknak!!!!
Többszörös eséllyel és méltósággal bekerült a „gyakrabban fogjuk készíteni” kategóriába :) Nagyon-nagyon finom volt!!!!

Érdekesség a Wikipédiáról:
Román szavak más nyelvekben

Elsősorban a pásztorélet területére jellemző szavak kerültek más nyelvekbe (200-nál több a magyarba, 25 a szlovákba.[6]

Ilyen, például, a brânză ’túró’ szó, amely közvetlenül szomszédos népek nyelvébe került, és ezek közvetítésével távolabbi nyelvekbe is. Megtalálható a szlovák nyelvben (bryndza), a csehben (brynza) a lengyelben (bryndza), az ukránban (бринза), az oroszban (брынза), a belaruszban (брынза), a jiddisben (ברינזע – brinze), de még az észtben (brõnsa) és a németben is (Brimsen). Megjegyzendő, hogy miközben a brânză a románban mindeféle túrót és sajtot összefoglaló fogalom, más nyelvekben csak a juhtejből készült túróra vonatkozik. Ilyenből készül például a magyarul liptói néven ismert túró. A szlovák nyelvben a szóból több más szó is képződött: bryndzový ’túrós, túróból készült’ bryndziareň ’túrót termelő üzem’, bryndziarský a túrót termelő iparágra vonatkozó melléknév, bryndzovník ’túróval készült sós sütemény’. A bryndza az Európai Bizottság rendeletei révén két oltalmazott termék nevében szerepel. A lengyel bryndza podhalańska OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) lett,[7] a slovenská bryndza pedig OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés).

Forrás: http://hu.wikipedia.org


Ismert még kukoricagánica, kukoricamálé, ganca, keményebb sült változata a görhe.

Mivel a búzával és rozzsal ellentétben a puliszka nem tartalmaz sikért (glutént), a lisztérzékeny személyek táplálkozásában fontos. Jelentősége ismert még a csecsemőélelmezésben is – a sikértartalmú gabonák helyett felhasználva segíthet megelőzni a lisztérzékenység kialakulását.

Nosalty.hu oldalról- "A juhtúró, vagy másik közismert nevén a brindza a friss sajtok közül az ún. oltós alvadású sajtok közé tartozik.
Eredetileg Romániában készítették, de gyorsan elterjed a közép- és kelet-európai országokban a középkorban.
A juh tejét 30-35 C-osra melegítik és tipikusan kisebb faedényekbe adagolják, majd beoltják. Több napig érlelik, miközben renszeresen megkeverik.
Ennek a folyamatnak a végén készül el a sima, könnyen kenhető, kissé csípős és sós, jellegzetes ízű túró.
Jelentős a probiotikum tartalma, így fogyasztása nagyon kedvező hatású a bélflóra működésére.
Közismerten a szlovák konyhában gyakran használják. A kőrözött és a sztrapacska elengedhetetlen kiegészítője."

"Puliszkát az asztalra,

ne légy fukar asszonyka!

Melléje egy bog hagymát,

hogy csókolnám meg a szád.

Borból is egy fityákkal,

de a jobbik fajtából!

Osztán szépen összebúvunk

Hold-paplannyal takaródzunk.

Csillagokra függönyt húzunk,

meg ne igézze az álmunk!

Hadd szállhassunk felhőkön túl,

'hol a kurta farkú -se túr."

Facebookon is követhetőek a receptjeim! :)

vicuska13.blogspot.hu