Hazacipeltünk 2 hatalmas ajándékba kapott sütőtököt, abból az egyiket első feladatként (lemosás után) fel kellett valahogy darabolni, majd kikapargatni a magját. Miután megküzdöttem a feladattal, lekentem a húsát mézzel és az előmelegített sütőben hagyományos módon 180-190°C-on 50 perc alatt hagytam illatos-puhává sülni. A fele mennyiséget azon frissiben kellő étvággyal felvértezve el is fogyasztottuk. A sütőtök legalább 50 cm hosszú volt eredeti nagyságában.
Sokoldalú felhasználása ellenére másnap a maradék sült tökből, előre megfontolt szándékkal, egyszerű és ígéretes krémleves készült, nem először.
A tököt kanalazva leszedtem a héjáról és egy mélyebb edényben apránként öntve hozzá 1-1,5 l tejet, botturmix hathatós segítségével pürésítettem. Adtam hozzá ízlés szerinti mennyiségben fahéjat, frissen őrölt szegfűszeget, egy 2-3 cm-es friss gyömbért lereszelve, leheletnyi szerecsendiót, kb. ½-1 dl mézet és kevés (kb. 1 dl) tejszínt. A sütőtök gazdag béta-karotinban, mely zsírban oldodó anyag, ezért kívánatos a jobb felszívódás érdekében tej, tejszín esetleg vaj hozzáadása. A kapott A vitamint majd hasznosítja a szemünk, hajunk és bőrünk :)
Egy kevés sót kevertem a krémlevesbe az ízek erősítésére!
Felötlött bennem, hogy pirítani, karamellizálni kéne egy kis cukrot és beleforgatni tökmagot, de aztán elvetettem kósza gondolatomat azon megfontolásból, hogy nem szerettem volna túl édes desszert levest tálalni a családi ebédhez. Amúgy a leves kellemesen alig édes, erre érdemes odafigyelni.
Természetesen krémlevesünk kedvünkre hígítható, amit a hozzáadott tejmennyiséggel tudunk szabályozni. A másnapra, kóstolóba félretett, egy adag leves még jobban besűrűsödött…
